Árvíz

Honnan ennyi erő, harag, tán düh is meglehet

egy villámban, mennydörgésben,

az árban, mely sáros sodrással

hordja, dobálja széjjel  a keserves életet?

Hiába könny, panasz, átok,

visz mindent erdőt, virágot,

utat, hidat, elfoglal asztalt, s ágyat,

romba dönt templomot, várat,

zúg, mar, terül és hentereg

a hömpölygő vízrengeteg.

A porból lettünk, porrá leszünk

súlyos igéje kapaszkodik rothadó fákon,

hasadó falak közt rian az álom,

félelemben bujkál a Hold éjjel,

nappal sugáron táncol tüzes kéjjel,

tető alá térdelt házak romjai felett.

Lázad a föld az ég,

most meg tud szólalni még,

s ha már ez sem marad,

mi jöhet majd, sár és agyag?

Ha üzenni szeretnék neked

sejtelmek mögé rejtőzött jövő

mondd mit tegyek,

ha porrá zúzod a sziklát,

melybe betűket véshetek?

 Kegyeleti park Lőrinci