Virradat

Mint absztrakt kép, rendezetlen

a hajnali égbolt, fenn a messzeségben

szabálytalan vérfolt jelzi, szél közeleg:

így mondják a régi öregek.

Felhők tolulnak egymásra, gomolygó

fehér, s belé szorul a másik, szürkén,

feketén. Mire megvirrad, eltűnik odafenn

a kék, s mintha dézsából öntenék,

zuhog  az eső, tán’ jég is lesz benne,

hideg,  dermesztő.

Seregélyek szállnak rajban kertek felett,

valamelyik házban felsír egy gyerek,

aztán újra csend.

Olyan messze még a reggel,

mint szép álom múlik a nyár,

pirkadat kezében hulló levelek

Ősz apó készít a tájból,

színes metszetet.