Faluszéli házat, vetkőztet az idő, olyan
Lesz már lassan, mint egy ruhátlan nő.
Pattog a festék, és mállik a vakolat,
Szégyellik a falak a sártégla foltokat,
S mint öregasszony ráncára a kendőt
Egyre lejjebb húzzák magukon a tetőt.
A kerítés pedig, mintha csak követné
Hűséges lovagként térdel a ház elé.
Mintha halott volna, minden mozdulatlan,
Nem lebben a függöny sehol az ablakban.
Aztán váratlanul, mint valami csodát,
Hallom megkondulni a templom harangját.
Csak sután kihagyva, nagyon erőtlenül,
Mint mikor a kötél asszonykézbe kerül.
Kevesen élnek itt, ők is feketében
Csak a madár boldog ezen a vidéken.
Lesz már lassan, mint egy ruhátlan nő.
Pattog a festék, és mállik a vakolat,
Szégyellik a falak a sártégla foltokat,
S mint öregasszony ráncára a kendőt
Egyre lejjebb húzzák magukon a tetőt.
A kerítés pedig, mintha csak követné
Hűséges lovagként térdel a ház elé.
Mintha halott volna, minden mozdulatlan,
Nem lebben a függöny sehol az ablakban.
Aztán váratlanul, mint valami csodát,
Hallom megkondulni a templom harangját.
Csak sután kihagyva, nagyon erőtlenül,
Mint mikor a kötél asszonykézbe kerül.
Kevesen élnek itt, ők is feketében
Csak a madár boldog ezen a vidéken.
Pedig mily békések ezek a falvak kívülről nézve. Csak a bennük lakó szívekben mi rejtőzik?
VálaszTörlésHát azt nem tudni, illetve el lehet képzelni. Köszönöm, hogy olvastad, én mindig nagyon örülök Neked!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés